Nem a cipővel van a baj – mi történik a gyermekedben a reggeli induláskor?
Az alábbi történet hétköznapi családi helyzetekből összeállított, szemléltető példa. Nem valós ügyféltörténet.
Reggel fél nyolc van
Az anya már kabátban áll az ajtóban. Egyik kezében a táskája, a másikban a gyermeke cipője.
Indulni kellene. Most.
A gyermek közben a földön ül, sír, és azt kiabálja:
– Nem veszem fel! Nem megyek!
Az anya először szépen kéri. Aztán magyaráz. Alkudozik. Megígér valamit. Végül felemeli a hangját.
És abban a pillanatban, amikor meglátja a gyermeke könnyes arcát, belül összeroppan.
Már megint ez történt.
Már megint kiabált.
Már megint úgy indul a nap, hogy mindketten sérülten mennek tovább.
Útközben újra és újra ugyanaz a kérdés zakatol benne:
Miért nem tudom ezt jól csinálni?
Pedig rengeteget olvasott. Meghallgatta a tanácsokat. Próbált türelmesebb, következetesebb, megengedőbb és határozottabb lenni.
Mégis minden reggel ugyanaz a küzdelem.
Lehet, hogy nem az indulást utasítja el
Könnyű ilyenkor csak azt látni, hogy a gyermek ellenkezik. Pedig lehet, hogy nem az indulást akarja megakadályozni.
Lehet, hogy a hirtelen váltásokkal nehéz megbirkóznia. Mire az anya kimondja, hogy „indulunk”, ő fejben még teljesen benne van abban, amit éppen csinál.
A sürgetést nem segítségként, hanem fenyegetésként élheti meg.
Nem azért, mert rossz vagy neveletlen. Hanem mert a teste és az idegrendszere még nem ért oda, ahová a felnőtt órája szerint már régen oda kellett volna érnie.
Amikor a szülő már korábban kapcsolódik
Másnap az anya nem akkor szól először, amikor már az ajtóban állnak.
Korábban odamegy hozzá, leguggol mellé, és azt mondja:
– Látom, még nagyon benne vagy a játékban. Segítek befejezni. Melyik autó várjon itt rád, amíg hazaérünk?
Nem történik csoda.
A gyermek nem pattan fel boldogan. Nem lesz hirtelen minden könnyű.
De nem tör ki a vihar.
Felveszi a cipőjét, kiválasztja az autót, és elindulnak.
Az anya pedig az ajtó becsukása után egy pillanatra csak áll.
Hosszú idő óta először nem azt érzi, hogy kudarcot vallott.
Hanem azt, hogy talán végre érti, mi történik a gyermekében.
A megértés nem azt jelenti, hogy nem kell elindulni
A megértés nem határtalanság.
Nem azt jelenti, hogy a gyermek döntheti el, elindul-e aznap. Azt jelenti, hogy a szükséges határt olyan módon tartjuk meg, amely figyelembe veszi, milyen nehéz neki az átmenet.
Másképp hangzik a sürgetés, ha közben a gyermek érzi, hogy nem ellene vagyunk.
Másképp tud együttműködni, ha előtte kapott időt, előrejelzést és segítséget a befejezéshez.
Nálatok is a reggel a legnehezebb?
Talán nálatok nem a cipő okozza a feszültséget. Lehet, hogy az öltözés, a fogmosás, a reggeli vagy az indulás előtti utolsó percben előkerülő játék.
A látható helyzet mögött azonban gyakran ugyanaz a kérdés áll:
Mitől ilyen nehéz a gyermekemnek most váltani, és hogyan tudok úgy segíteni, hogy közben valóban elinduljunk?
A 48 órás helyzetelemzésben egy konkrét, visszatérő családi helyzetet nézünk meg személyre szabottan. Nem általános tanácsot kapsz, hanem segítséget ahhoz, hogy jobban értsd, mi történhet a saját gyermekedben és köztetek.
Értem a gyerekem®. Kulcs a gyermekedhez. Ami végre működik nálatok.
Vissza a sorozat központi oldalára: Mit próbál elmondani a gyermeked a viselkedésével?
