A becsukott ajtó nem mindig elutasítás – hogyan maradj közel a kamaszodhoz?
Az alábbi történet hétköznapi családi helyzetekből összeállított, szemléltető példa. Nem valós ügyféltörténet.
Régen mindent elmesélt
Hogy mi történt az iskolában. Kivel nevetett. Mitől félt.
Most tizenhárom éves, hazajön, ledobja a táskáját, és egyetlen mondat után becsukja maga mögött az ajtót:
– Hagyj békén.
Az anya a folyosón marad.
A kezében még ott van a tányér, amire a gyermeke kedvenc uzsonnáját tette.
Egy pillanatig hallgatózik. Aztán visszamegy a konyhába, és úgy tesz, mintha nem fájna.
Pedig fáj.
Fáj, hogy már nem tudja, mi történik benne. Fáj, hogy minden kérdésére csak egy vállvonás vagy egy ingerült válasz érkezik.
És a legjobban az fáj, hogy közben attól fél: talán elveszíti azt a közelséget, ami régen olyan természetes volt közöttük.
Mindketten kapcsolódni szeretnének
Ezért az anya újra próbálkozik.
– Mi volt ma?
– Miért vagy ilyen?
– Valami baj van?
A gyermek pedig minden kérdéssel egyre távolabb húzódik.
Az anya azt hiszi, nem törődik vele eléggé, ha nem kérdez.
A gyermek viszont úgy érezheti, nem kap levegőt, ha újra és újra válaszolnia kell.
Mindketten kapcsolódni szeretnének.
Mégis minden próbálkozásuk távolabb viszi őket egymástól.
A becsukott ajtó nem feltétlenül a kapcsolat elutasítása
Lehet, hogy a gyermeknek időre van szüksége, hogy elrendezze magában a napját. Lehet, hogy előbb csendre vágyik, és csak utána tud beszélni.
Lehet, hogy nem a közelséget utasítja el. Csak még nem tudja, hogyan kérjen belőle úgy, hogy közben a saját terét is megtarthassa.
A kamaszodás természetes része, hogy a gyermek egyre több belső teret és önállóságot szeretne. Ez a szülőnek mégis veszteségnek tűnhet, különösen akkor, ha korábban nagyon közeli volt a kapcsolat.
A távolodás azonban nem feltétlenül a kapcsolat végét jelenti.
Lehet a kapcsolat átalakulása is.
Jelen lenni anélkül, hogy ránehezednénk
Az anya ekkor nem rohan utána újabb kérdésekkel.
Csak leteszi az uzsonnát az ajtó elé, és azt mondja:
– Nem kell most beszélned. Itt vagyok, amikor szeretnél.
Aznap este a gyermek kijön a szobájából.
Nem mond el mindent.
Csak leül mellé a kanapéra.
De az anya tudja: ez most nem kevés.
Ez a bizalom felé vezető első lépés.
A téradás nem közömbösség
Teret adni nem azt jelenti, hogy a szülő eltűnik, vagy hogy többé nem kérdezhet semmit.
Azt jelenti, hogy felismeri: nem minden beszélgetésnek akkor kell megtörténnie, amikor ő készen áll rá.
A kamasz számára sokszor az a biztonság, ha tudja, hogy a szülő elérhető, de nem követeli meg az azonnali megnyílást.
Ez a jelenlét lehet egy rövid mondat, egy közös tea, egy autóút vagy egyszerűen az, hogy a szülő nem sértődik meg végleg a becsukott ajtó miatt.
A határok itt is fontosak
A térigény nem jelenti azt, hogy a családban ne lennének szabályok vagy alapvető tisztelet.
Lehet azt mondani:
– Elfogadom, hogy most egyedül szeretnél lenni. A bántó hangnemet viszont nem fogadom el. Beszéljünk később, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk.
Ebben egyszerre van jelen a határ és a kapcsolat megtartása.
Nálatok is becsukódott egy ajtó?
Talán azt érzed, hogy minél jobban próbálsz közeledni, a gyermeked annál messzebb húzódik.
A 48 órás helyzetelemzésben egy konkrét, visszatérő családi helyzetet nézünk meg személyre szabottan. Segítséget kapsz ahhoz, hogy jobban lásd, mi történhet a gyermekedben és köztetek, és hogyan maradhatsz elérhető úgy, hogy közben ne nehezedj rá.
Értem a gyerekem®. Kulcs a gyermekedhez. Ami végre működik nálatok.
Vissza a sorozat központi oldalára: Mit próbál elmondani a gyermeked a viselkedésével?
